2009. június 17., szerda

9.Próba

Másnap délután lázasan készülődtem a próbára.Általában nem szoktam sokat készülődni,csak felkapom a szakkörös zsákom és megyek.De ma még sminkeltem is,igaz csak szempillaspirállal és szájfénnyel.

Délután négykor kezdődött a próba,de Dávid még nem volt ott.Mindenesetre én elkezdtem tanítani az új táncot.Megkértem Matyit,az egyik nagyobbacska fiút,hogy álljon be mellém és legyen a párom ennél a táncnál.

Olyan tíz-tizenöt perc késéssel Dávid is megérkezett,besompolygott a terembe és leült a padra,ami elég alacsony volt,így egy kicsit viccesen hatott az a magas,nyakigláb srác rajta.

Zavarban voltam,próbáltam a táncra koncentrálni és nem ,de egyszer-kétszer még így is elrontottam a táncot.Még jó,hogy a gyerekek nem akadtak fenn az ilyeneken és gond nélkül folytatták.Mondtam már,hogy szeretem őket?Hálát adtam Istennek,hogy a pad a terem bal oldalán volt és nem velem szemben,ezért alig kellett Dávid szemébe néznem.

Marci csak a próba végére ért oda,és nagyjából egy szót váltottunk,az is a köszönés volt.Olyan más lett.Régen vele is annyira jóban voltam,mint Dáviddal.Na jó,szerelemről azért szó sem volt!Négy évvel fiatalabb nálam!Épp ezért lett a fogadott öcsém és nem a barátom...Talán ha nem lett volna fiatalabb...Na de ezt inkább hagyjuk.Fiatalabb,ezen kár rágódni.

Mikor végeztünk Dávid megtapsolt.Boldog voltam.

-Hát akkor vége.Mehettek!-mondtam.

A gyerekek gyorsan összepakolták a holmijukat és elmentek.Kettesben maradtunk Dáviddal.

-Eljöttél.-mondtam.
-El.Megígértem.-mosolygott,majd hozzátette égő szemekkel: Nem menekülhetsz előlem.
-Nem is akarok.-feleltem.
-Ilyen könnyen megadod magad?-kérdezte és én nem tudtam eldönteni,hogy örül neki vagy nem.
-Egy ilyen pasinak?Persze.
Nevetett.
-Kezdem elhinni,hogy jó pasi vagyok.
-Miért,ezt eddig nem tudtad?
-Nem.
-Aham..-tátogó kézmozdulattal jeleztem,hogy nem hiszek neki.
-Ne tátogj!Tényleg nem tudtam.
-Persze...Nem is mondták még neked,igaz?
-Dehogynem.
-Na látod.Akkor hogy-hogy nem tudtad?
-Háát...Nem nagyon tudtam elhinni.
-Persze-persze.
-Hát most mi a fenét mondjak,ha úgysem hiszed el?Nem hiszel nekem,bármit is mondok.
-Nem biztos.Próbálkozz!-rákacsintottam.
-Próbálkozni a kutyák szoktak.
-Nem igaz!
-Ez csak poén volt.Vagyis az akart lenni.Na megpróbálom.-mosolygott.Jó jel!-Kutya lettem.-vágott egy grimaszt.Elnevettem magam,olyan édes arcot vágott!
-Nem röhög,együttérez.
-Simizzelek is meg?-mosolyogtam.
-Meg egy puszi is jól esne.-nevetett.
-Hová kéred?
-Mindenhová.-nevetgélt.-Egy nem is elég.
-Akkor mennyi legyen?
-Kettő...
Megkapta a kettőt az arcára.
-Három.Nem is!Négy.Sőt!Öt.
-Na jó.Öt.-kapott még három puszit a szájára is.
-Elég lesz?
-Tőled?Soha.-mondta.
-Akkor én jó csaj vagyok?
-Persze.Ez nem kérdés.Szerintem te maga a tökély vagy.
Hitetlenül vontam fel a szemöldököm.
-Komolyan.
-Köszi.
-Csak őszinte vagyok.Bár ebből voltak már problémáim.Egyszer meg is fogadtam,hogy soha többé nem leszek őszinte.Azt mondom,amit hallani szeretnének.De veled ezt nem tudom megtenni.Kíváncsi lennék,hogy miért.
-Szerintem azzal nincs semmi baj,ha őszinte vagy.
-Én is így gondolom.De egyesek szerint ha őszinte vagyok,bunkó vagyok.
-Ez nem igaz!Ne higgy nekik.Neked van igazad.Az igazság fáj,de attól még jobb,mint a hazugság.
-Köszi,hogy igazat adsz nekem.
-Én is csak őszinte voltam.Az más kérdés,hogy ugyanaz a véleményünk.
-Egyre jobban tetszel.-mosolygott.-Mondtam már?
-Nem...ezt még nem.-mosolyogtam én is.-De amúgy ez kölcsönös.
Boldogan mosolygott.
-Hazakísérsz?-kérdeztem.
-Persze.-válaszolta.

Elindultunk hazafelé.

-Az a srác,aki késett,az a fogadott öcséd,nem?
-De.
-Miért késett?
-Fogalmam sincs.
-Úgy tűnt már nem vagytok valami jóban.
-Hát nem is vagyunk jóban.
-Miért vesztél vele össze?
-Mert teljesen megváltozott.Nem tudom mi lett vele.Olyan bunkó lett...mint a legtöbb srác.Pedig ő nem volt soha sem ilyen...
-Mint a legtöbb srác?
-Aham.Ne is kérdezd!Nem fejtem ki bővebben.
-Oké.Remélem én nem tartozom közéjük.
-És mi van,ha igen?-nyújtottam ki a nyelvem pajkosan.
-Meg tudom érteni.Szörnyű alak vagyok.Egy akkora nagy tuskó,hogy csak na!De akkora,hogy...húúú...
Nevettem.
-Te tiszta hülye vagy!
-Köszönöm szépen.-mondta sértődötten.
-De jó értelemben.Mármint én szeretem a hülyéket.
-Gondolod ettől jobban érzem magam?Lehülyéztél.Ezen nem változtat,ha magyarázkodsz.
-Ne haragudj.Akkor felejtsd el amit az előbb mondtam és vedd úgy,mintha azt mondtam volna,hogy nem látod tisztán magad.-most már tényleg nevettem.Nem bírtam tovább...
-És még ki is nevetsz!
-Igen,mert nem veszed észre a lényeget a szavaimban!
-Dehogynem!Hülyének neveztél.
-Na látod épp ez az!Nem ez a lényeg.
-Akkor mi?
-Nem tudnál túllépni a "hülye" szón?
-Nem.
-És még te mondtad nekem,hogy tehetségesen ki tudom szűrni a lényegtelen információkat.
-Elmondanád,hogy mi a lényeg?Vagy teljesen össze akarsz zavarni?
-Azt hiszem inkább az utóbbi.
-Össze akarsz zavarni?
-Igen.Ez a célom.-játékosan kacsintottam egyet.
-Akkor jó.Ez már sikerült.Amúgy nem számít.Haragszom rád!
-Ne haragudj.
Pár percig csönd volt és én mosolyogva vártam,hogy megszólaljon.
-Azt gondolod,szóba állok veled ezek után?Szerinted természetes,hogy lehülyézel?
-Nem.De ha értenéd,hogy mit mondok,akkor nem lenne bajod vele.
Értem én.Egy hülyének tartasz.Ezen nem lehet mit nem érteni.
Égnek emeltem a szemem.
-Mondom,hogy nem érted.
-Akkor magyarázd el.
Nehezemre esett volna elmagyarázni,pirulás nélkül nem ment volna és nem akartam megadni neki ezt az örömöt.Inkább próbáltam más oldalról megközelíteni ezt a dolgot.
-Amúgy nem szokásod besértődni.
-Nem hát.-mosolygott.-De azért elmagyarázhatnád.
Na ne!NE!Ha ezt most elkezdem...Miért is kellett ebbe belemennem?
-A lényeg az,hogy engem nem zavar,hogy hülye vagy.Ezt én nem negatív értelemben mondtam,hanem pozitívként.Én így szeretlek.-és itt elakadt a szavam.A szívem őrült ütembe kezdett és éreztem,hogy vérvörös az arcom.A fenébe is!Ezt nem kellett volna elmondanod Evelin!
-Ö...Mint barátot?
-Ezen még nem gondolkoztam.-na most mégis mit szeretne hallani?Bárcsak gondolatolvasó lennék!Edward...Ó!Edward!Sietnem kell!Ma van a randink!
-De nem gondoltad komolyan?Mármint úgy...
-Nem.-vágtam a szavába félve,hogy most mindent elrontottam.
-Akkor jó.-mosolygott.Megkönnyebbült?!
-Megijedtél?
-Egy kicsit.-nevetett.
-Gondoltam.-megpróbáltam mosolyt erőltetni az arcomra,de nem sikerült túl jól,ezért elkezdtem beszélni.-Már félek ilyet mondani,mert sokan félreértik.Magyarázd már meg,hogy miért félnek a pasik ettől a szótól?
Nevetett.De ez nem volt felszabadult öröm.Ezt zavarában csinálta.
-Hát én csak azért,mert nem akarom,hogy szerelmes legyél belém.
Ez szíven ütött.A remény,ami eddig élt bennem, kacagva elszaladt.
-Még nem.-suttogta.
Kicsit megkönnyebbültem,bár már egy szavát sem értettem.
-Azt hiszem sietnünk kellene.Este még ki kell mennem a tóhoz.
-A tóhoz?
-Igen.Amúgy hol is tartottunk a lehülyézés előtt?-kérdeztem,hogy eltereljem a témát.Nem akartam hazudni neki,de azt sem mondhattam,hogy mással is randizom.
-Hogy én is a bunkó pasik közé tartozom-e.
-Nem.Te nem.
-Nem gondolod,hogy az öcskös kamaszodik?
-De,valószínűleg.
-Buknak rá a lányok,mi?
-Aha.Ennyire látszik?
-Igen.Nem csodálom,hogy bunkó lett.Rájött,hogy menő a lányok körében.Ezt teszitek ti velünk.
-Jajj,ti szegénykék!
-Így van.Amúgy hogy hívják azt a fiút,akivel táncoltál?
-Matyi.Miért?Féltékeny voltál?-mosolyogtam rá a legkihívóbb mosolyommal.
-Inkább nem fűznék hozzá véleményt.
-Ne is.Nem láttam még fiút úgy pirulni,mint őt.Ja!Mégis!Attilát,a hangtechnikust!Amikor énekeltettem.
-Mit énekelt?-nevetett.
-Musicalt.Beindul a pofonofon.Anyum és egy csomó ember előtt.Azt mondta,akkor pirult el életében először.Nem egy pirulós fajta,úgyhogy elhiszem.
-Hát én énekelni nem fogok közönség előtt,az hótziher.-nevetett.
Mosolyogtam.
-Nem is kell.Ő bevállalta.Bizonyítani akart nekem...és sikerült is.Amúgy nagyon jó hangja van a rohadéknak.-nevettem.Ő is nevetett.
-A szemét állat.De az enyém jobb.-mosolygott önelégülten.
-Hát arra kíváncsi lennék.-nevettem.-De neked elhiszem.
-A suliban is szokták díjazni,ha énekelek.
-Tényleg?Akkor elhiszem,hogy jó hangod van.
-Hát...Na jó.Abbahagyom,mert még a végén ráveszel,hogy énekeljek és meg fogsz utálni.
-Olyan jó a hangod?
-Hát őőő...nem mondhatnám.-nevetett.-De apám szerint jó hangom van.Akart is hívni énekelni.De nincs az az isten,hogy én kiálljak közönség elé.
-Most akkor jó a hangod,vagy rossz?
-Is-is.
-Amúgy annyira nem nagy dolog kiállni a közönség elé.-bizonygattam neki,noha jól tudtam,hogy nekem is milyen nehéz.A lámpaláz sohasem csillapodik.És én szörnyen lámpalázas vagyok.
-Nekem nem fekszik a dolog.Túl sokszor elrontom a szöveget.De a mulatósokat végig éneklem.Azokkal nincs baj.
-Na akkor jól éreznéd magad itt Hévízgyörkön.
-Sok a mulatós ember?
-Ajjaj!Rengeteg.
Nevetett.
-Hát akkor itt fogok élni.Csinálok egy együttest,és te leszel a táncos lány.A csemetéiddel együtt.
Most már én is nevettem.De teljesen komoly arcot vágott.Elbizonytalanodtam.
-Attól tartok,erről már lekéstél.Van egy klassz együttes,a miénken kívül,akiknek hatalmas sikerük van a környéken.
-Sose azt nézd!Addigra az ő csillaguk leáldozik majd!És akkor jövünk mi!
-Gondolod addigra a hangod is jó lesz?-cukkoltam.
-Már most is jó!
-Hogyne!Hiszem,ha hallom!-ellenkeztem vele.
-Tényleg szeretnéd hallani?
-Természetesen.
Elpirult,de ezt tapintatosan nem árultam el neki.
-Hát jó.De ígérd meg,hogy nem fogsz kinevetni!
-Megígérem.-mondtam olyan komolyan és határozottan,amennyire csak tőlem telt.

Pár percig csönd volt.Azon gondolkodtam,vajon mire gondolhat most.Nagyon nehéz helyzetbe hoztam.A fene egye meg azt a kíváncsi természetemet!Talán még se kellett volna ilyet kérnem tőle.Túl nagy kérés...Mégis hány pasi tenné ezt meg nekem?Marcit leszámítva.Majdnem elnevettem magam.Eszembe jutott,amikor Marci a szüreti bálos dalokat énekelte az utcán.Az öreg néniknek,akik kint ültek és beszélgettek. A következőt:
Kiültek a vénasszonyok a padra, a padra.
Isten tudja, miről folyik a pletyka, a pletyka.
Nem kérem én a jó Istent csak arra, csak arra,
Valamennyit ragassza le a padra, a padra.
Nem volt részeg!Ő józanul is ilyen.De hát így szeretem.

Ebben a pillanatban Dávid belekezdett az éneklésbe és összerezzentem,olyan hirtelen szólalt meg.A második szó után rájöttem,hogy mit énekel és boldogságomban könnybe lábadt a szemem.Innentől kezdve már az sem izgatott volna,ha fájdalmasan hamis,repedt fazék hangja van.De gyönyörű volt a hangja.Marcival ellentétben szolidan és bársonyosan,szinte simogatóan énekelt.Marci hozzá képest harsány és hangos volt.De Dávidot most kedvem lett volna órákig csókolni!

Ugyanis az Eszelős szerelmet énekelte a Hungáriától.Egyszer elárultam neki,hogy azzal lehetne levenni a lábamról,ha azt valaki elénekelné nekem.Igaz,szerenádként képzeltem el,de így is tetszett.Sőt!

Próbáltam biztatóan ránézni,de már alig láttam a könnyektől,amik a szememben várták az engedélyem,hogy végigfolyva az arcomon tükrözzék meghatottságomat.Erősen küzdöttem velük,de egy-két könnycsepp erősebbnek bizonyult nálam és győztesen elindult az arcomon át vezető felfedezőútra,én pedig úgy éreztem,kinyílok,mint a virág,ha víz éri.Kész.Már teljesen megadtam magam neki.

Mikor vége lett a dalnak Dávid kérdőn nézett rám.Én szótlanul viszonoztam pillantását,majd szertelenül csókolgattam az arcát.Először meglepődött,megijedt a reakciómtól,aztán átölelt és letörölte a könnyeimet.Két kezébe fogta az arcomat és szép lassan,óvatosan,mint ha porcelánt fogna közelítette a saját arcához az enyémet.A szívem a torkomban dobogott és rajta is félelem és izgalom tükröződött.Lehunyt szemekkel vártam,hogy végre ajkamhoz érjen ajka.Csak egy pillanatig kellett várnom,mégis hosszú perceknek tűnt.Az ajkam sóvárgott az övére és amikor végre találkoztak a mennyországban éreztem magam.Most értettem csak meg azt a dalt...
Szomjas vándor hűvös kút vizét lassan,hosszan kortyolná.Úgy,mint én az első csók ízét,hogy el ne múljon még nagyon soká!

Csak egy pillanatig tartott,mégis életem legszebb pillanata volt.Mintha csak álmodnék.Egyszerűen túl szép,hogy igaz legyen.Annyiszor elképzeltem már,de ez más!Fel sem fogható!Varázslatos!

Egymásra mosolyogtunk és ez többet mondott minden szónál.Itt és most valami megváltozott köztünk.

-Köszönöm a dalt.Te egy angyal vagy.-szólaltam meg fojtott hangon.
-Angyal vagyok?-csodálkozott.
-Igen.Az én angyalom.Gyönyörűen énekelsz,Angyal.
-Angyal.
-Ahha.
-Ez tetszik.Őrangyal.
-Igen.Örülök,ha tetszik.Csak a tiéd.Mármint a név.
-Köszönöm.-hálálkodott és hálából adott egy puszit.
-Szívesen.

Észre sem vettem,hogy időközben hazaértünk.

-Bejössz?-kérdeztem,de csak udvariasságból,hisz sietnem kellett,hogy el ne késsek a randiról.Átkoztam az időt,hogy ilyen gyorsan telik és hogy nem tudott megállni abban a pillanatban,amikor a mennyországba léptem.Na meg magamat,amiért beleegyeztem ebbe a randiba Edwarddal.
-Nem.Talán majd máskor.
-Hát jó.Szia Angyal!
-Jóéjt Evelinke.-mosolygott rám.
-Jajj,csak ezt ne!Nem szeretem,ha Evelinkének hívnak.
Kacagott.
-Ezt nem kellett volna mondanod.Túl szemét vagyok.
Mosolyogtam.
-Na szió.
Viszonozta a mosolyom.
-Szia Evelin.
-Na így már jobb.
-Értettem Evelinke.-vigyorgott.
Durcás arcott vágtam.
-Evelin,Evelin,Evelin,Evelin,Evelin,Evelin,Evelin,Evelin,Evelin....
-Helyes.Gyakorold csak!
-EVELIN,EVELIN,EVELIN,EVELIN,EVELIN,EVELIN,EVELIN...
-Na én megyek Angyalfiú.
-Köszi a nevet.Szia Evelinke!-vihogott.
-Meg sem érdemled!-már én is elnevettem magam.
-Esküszöm gyakorlom!
-Oké.
-Vigyázz magadra Tündér!
-Jujj de jó!Szeretem,ha tündérnek hívnak!
-Akkor ezentúl így foglak hívni.Az én kis tündérkém leszel,jó?
-Pazar.-adtam két nagy cuppanós puszit a szájára.
-Szia Angyal!
-Szia Tündér!

Bementem és turbógyorsasággal készülődtem az Edwardos randimra,miközben azon gondolkodtam,hogy milyen kétszínű és utálatos nőszemély vagyok és hogy mégis milyen ironikus ez a helyzet.Hová vezet vajon ez a kettős érzés?Egyszer döntenem kell.De nem akarok senkit sem megbántani.Pedig valakit kénytelen leszek.De kit?

2 megjegyzés:

  1. Cya,igen reméletem is h lecc Edwardos rész,már kezdtem hiányolni ;)
    Kristen^^

    VálaszTörlés
  2. úú ez olyan mikor Bella-Edward-Jacob

    VálaszTörlés