12.Szállj fel!

Szállj fel!
Megígértem Dávidnak,hogy reggel amint felébredek,egyből felhívom.Így is tettem.
Már meg sem lepődtem,amikor szokásos kérdésemre a következő választ adta:Ne mondj hülyeséget!Az életben nem fogsz zavarni!
Sajnos aznap már megígérte Alice-nek,hogy elmegy hozzájuk.Így megint kevesebb idő állt a rendelkezésünkre.Úgy döntöttünk,hogy el kellene menni valahová.Csak azt nem tudtuk,hogy hová.Hévízgyörkön csak hétvégén vannak programok.Aztán tanácstalanságunkban interneten keresgéltem,gondoltam Gödöllőn csak van valami.Találtam is egyet,de éreztem,hogy ez nem éppen az,amire ő vágyik.A Hair musicalt este Gödöllőn játszották,az egyetemen.Az egyik kedvencem,bár melyik musical nem a kedvencem?Dávid természetesen nem ismerte,ezért nem is rajongott az ötletért.Ráadásul este hétkor kezdődött,aminek azért nem örült,mert így csak este találkozunk.Majdnem elnevettem magam,amikor ezt kinyögte.Kis butus!Én egy szóval sem mondtam,hogy nem jöhet előbb!Mikor megkérdeztem,hogy mit szeretne csinálni délután,a lehető legrosszabb választ adta.Legalábbis az ő szemszögéből...Neki mindegy,csak velem legyen.Jobban járt volna,ha mást mond.Így szabad utat adott az én fantáziámnak.Evelin vérszemet kapott!Egy percig sem tétováztam,tudtam mit fogunk csinálni.De ezt neki nem árultam el.Még szép,hogy nem!Még a végén megfutamodott volna!Legalább meglepetés lesz.
A férfiak szeretik a titokzatosságot.Hiába tagadják!A leggyönyörűbb női csapda a titokzatosság.Beleőrülnek,ha nem értenek valamit.
Megijedt és bizonytalanná vált a titoktól,de hallottam a hangján a kíváncsiságot is.

Tudtam,hogy mitől fél.Emlékeztem minden szóra,amit mondott.
Hát én énekelni nem fogok közönség előtt,az hótziher.Nincs az az isten,hogy én kiálljak közönség elé.Ígérd meg,hogy nem fogsz kinevetni.Nem vagyok jó táncpartner.Mindjárt elpirulok.

Eddig is tudtam,hogy a fiúk a kínos helyzetektől félnek a leginkább.Nem akartam neki semmi rosszat.De engem is érdekelt.Mellesleg,még hasznává is válhat.Egy új élmény.

**********

Ebéd után átrendeztem egy kicsit a nappalit,hogy minél tágasabb legyen.A kanapét,a fotelt,mindent a falhoz toltam.Kint szokás szerint eleredt az eső,ezért enyhe félhomály volt.Felállítottam a nagy "táncos" tükrömet,ami tökéletesen olyan,mint a tánctermekben van.

-Egy tánctanárnak ilyen is dukál.-mondta anyu,amikor a születésnapomra megkaptam a tükröt.

Felvettem a kényelmes balettcipőmet.Nem tudom ki találta ki,hogy magassarkúban a legkönnyebb táncolni,de biztos,hogy nem táncolt még magassarkúban.Vagy csak abban táncolt és nem volt mihez viszonyítania.Nekem még tornacipőben is könnyebb!Persze akadnak kivételek,néhány táncnál kimondottan jól jön a magas sarok.Ad némi tartást.Én mindenesetre a rózsaszín balettcipőmre esküszöm!Annál kényelmesebb nincs.
Átvettem a türkizkék,lezser félvállas pólómat is.Szintén nagyon kényelmes viselet.Aztán várakoztam.

Pontosan háromkor megérkezett Dávid is és kíváncsian várta,hogy milyen tervvel rukkolok elő.

-Megtaníthatlak táncolni?Tudod,hogy megígértem.-tudtam,hogy nemet mondhat és akkor lőttek az ötletemnek.Mégis bíztam benne,hogy igent mond.Pár percig gondolkozott,én pedig próbáltam egy B tervre koncentrálni,ha netalántán nemet mondana.

-Hát persze!Bár szerintem arra egy élet sem lenne elég.Szörnyen falábú vagyok.

-Ne viccelj!-tudtam,hogy így gondolja,csak azt nem,hogy miért.Talán sosem látott még táncversenyt?Vagy a saját lábait?Táncolt már egyáltalán valaha?-Nagyon jó lábaid vannak!Szép hosszúak.-Szeretem a nyakigláb pasikat.-Előnyös a tánchoz.-Na meg Evelin szívéhez.

-Tényleg így gondolod?-kérdezte és látszott,hogy sikerült felkeltenem az érdeklődését.

-Igen.

-Köszönöm.Eddig azt hittem,csak a rúgásokhoz előnyös.

Túl vizuális típus vagyok.Elképzeltem,ahogy rúgott azokkal az izmos,hosszú lábaival.Elmosolyodtam.-Akkor tévhitben éltél.

-Tényleg tetszik a lábam?-hitetlenkedett még mindig.Ennyire meglepő lenne?Hát nem vette még észre,hogy mindene tetszik úgy,ahogy van?

-Igen.Hányszor mondjam el?Írásba adjam?

-Nem ártana.Tudod,ilyet ritkán hallok.

-Elhiszem.Tovább tudunk lépni a lábadtól?

-Aha.-nevetett.-Amúgy nekem meg a te lábad tetszik.-szemével lassan végignézte a lábam.Annyira szemérmetlenül,hogy már úgy éreztem,mintha a lángoló zöld szemével megérintene és simogatna.Rögtön lúdbőrös lettem.

-Tényleg?Örülök.-miért kell nekem mindig zavarba jönnöm,ha rólam van szó?-Milyen tánccal szeretnéd kezdeni?

-Nem tudom.

-Mit szólnál a keringőhöz?

-Benne lennék.De ugye nem akarsz frakkot aggatni rám?

Felnevettem.Tényleg ettől félt?Körülnézett a szobában,mintha egy eldugott frakkot keresne.Mint egy édes kisfiú,aki fél a mumustól.

-Nem.

-Akkor megnyugodtam.Egyébként nagyjából tudok keringőzni.

-Elméletben vagy gyakorlatban?

-Inkább gyakorlatban.

-És szeretnél elméletet is hallani?

-Persze!Mondj el mindent!

-Hát jó.-azonban mielőtt belekezdtem volna,közbevágott.

-Ugye a keringő az egy-két-há',egy-két-há' ?

-Igen.Azt úgy hívják,hogy háromnegyedes ritmus,de mindegy.-nem akartam túlbonyolítani,bőven elég,ha gyakorlatban megérti.

-Szerintem is.Na akkor halljuk az elméletet.Ígérem nem szólok közbe.

Nagy levegőt vettem és belekezdtem a monológomba.Borzasztóan hadartam,úgyhogy szegény Dávidnak nagyon koncentrálnia kellett,ha meg akarta érteni.
Igazából magam sem tudtam,hogy mi a különbség az angol és a bécsi keringő között,úgyhogy egy egyszerű keringőt tanítottam neki.
Az első dal amire táncoltunk a Complainte de la Butte volt a Moulin Rouge című filmből.Amikor megfogtam a kezét és a vállára tettem a másik kezem ő automatikusan megfogta a derekamat.
Mire a Keresztapa-keringőhöz értünk,már egészen sokat fejlődött.Felismerte a zenét,nagyon tetszett neki.
A következő dalnál pedig végre elérte a tökéletest.Mindenre sikerült odafigyelnie.Kihúzta magát,felemelte a karját,minden egynél lépett,szép hosszú lépésekkel.(Erre kellett a hosszú láb.Na meg az esztétikához.)Ő vezetett engem.Mindig a szoba egyik sarka felé fordult,45°-nál sose nagyobbat.Úgy ahogy én utasítottam.
Bátrabb volt,lendületesen siklott és néha meg is forgatott.Büszke voltam rá.
Lassú felfogásomnak köszönhetően csak most,a dal közepén vettem észre,hogy mire táncolunk.Angyalok keringője.Rámosolyogtam Dávidra,mert eszembe jutott,hogy épp egy angyallal keringőzöm.De félreértette.

-Mi az?Nagyon béna vagyok?
-Dehogyis!Épp ellenkezőleg!Hihetetlenül gyorsan tanulsz!
-Akkor min mosolyogtál?
-Angyalok keringője a címe ennek a számnak.

Nem kellett tovább magyaráznom,egyből megértette,mire gondoltam és már ő is mosolygott,felszabadultan,boldogan.
Ráérzett a táncra.Minden újabb próbálkozásnál jobban táncolt.A tartása is javult,magabiztosabbá vált.Azt gondoltam,megtaláltam az ő táncát.Ha az enyém a tangó,akkor az övé a keringő.Furcsa mód mostmár el tudtam volna képzelni frakkban is akár,csokornyakkendővel.Elég előkelővé vált hozzá.Nyegle fiúból igazi úriember lett.És mindez néhány óra alatt.Valóban tündér lennék?Én inkább királynőnek éreztem magam.Kevesen tudják,de a második nevem Regina,ami latinul királynőt jelent.De még sosem éreztem úgy,hogy illik rám ez a név.Sohasem éreztem Reginának magam.Kivéve most.Ebben a pillanatban,amikor a táncok királynőjét táncoltam egy angyallal,életemben először királynő voltam.

**********

Az idő mindig gyorsan repült Dáviddal,most sem történt másképp.El kellett mennie,hogy átöltözzön.

Már este hét előtt megérkeztünk az előadásra.Az egyetem aulája tele volt székekkel.Mi jobb oldalra ültünk,egész közel a színpadhoz,ami viszonylag kicsi volt.Hét után pár perccel el is kezdték...Nagyon tetszett,szinte teljesen hűek maradtak a filmhez.Elég érzékenyen érint,ha rossz Bergert választanak,de ezúttal meg voltam elégedve a szereposztással.Treat Williams játszotta a filmben és őt elég nehéz megközelíteni mind hangban,mind játékban,a külsőről nem is beszélve.Most egyikkel sem volt gond.Még a jelmezek is hasonlítottak a filmbeliekre.

Az első néhány jelenetnél figyeltem Dávid arcát.Nem nagyon kötötte le.Mintha azon gondolkozna,hogy ezen mit lehet szeretni.Ez egy kicsit zavart,de reménykedtem,hogy majd megváltozik a véleménye a végére.

Az Édes méz című dalnál már elkezdett mosolyogni.Sose értettem,hogy hogy tudták ilyen szépen megfogalmazni azt a bizonyos témát ebben a dalban.Két versszakban.Nem kell cenzúrázni,pedig mindenki tudja,miről van szó.Ha más nem,a tánc egyértelműen elárulta.

A Donna című dalnál Berger lejött a színpadról,körülbelül innentől kezdve nem tudtam Dávidot figyelni,mert teljesen lenyűgözött a színdarab.

-Igazi füves cigit szívnak?-kérdezte Dávid.Meglepődtem és kellett néhány másodperc,mire felfogtam a kérdést.Mintha álmomból keltett volna fel.

-Nem hiszem.-suttogtam,majd a kedvenc dalom első hangját meghallva újra belemerültem a darabba.

A lábam magától kezdett el járni és le sem állt a végéig.Ha jól láttam-ami nem biztos,hisz nem igazán voltam beszámítható,a Hair volt a drogom-Dávidnak a Nem kell a stex kezdetű dal tetszett a legjobban.Ez a leglázadóbb jelenet az egész musicalben.Mindent,amit csak lehet,tagadnak.

A Haj koreográfájára voltam a legkíváncsibb,mert már táncoltunk a szakkörrel rá.Mindig megállapítottam,hogy a miénk mennyivel jobban sikerült,megint megtettem.

A tavi jelenetnél mindketten meglepődtünk,ugyanis a szereplők levetkőztek anyaszült meztelenre és egyáltalán nem takargatták magukat.Mire felocsúdtunk,már fel is öltöztek.

Azt hittem csak a végén kell küzdenem a sírással,de a Van-e még út feléd? olyan hatásosra sikerült,hogy lúdbőröztem és könnybe lábadt a szemem.Soha,senki nem énekelte még ilyen tökéletesen ezt a dalt.A legnehezebb musical-sláger.

A Jó reggelt napfény-re már ülve táncoltunk.Ilyen gyors és szélsőséges hangulatváltozásaim talán még sosem voltak.

Jól sejtettem,hogy a végén ejteni fogok néhány könnycseppet.

Nagyon sokáig tapsoltunk,jó pár dalt meg is ismételtek és közösen énekelték a közönséggel.Élveztem az előadást.Ez egy igazán kiváló feldolgozás volt.Imádtam!Dávid is!Tudtam,hogy tetszeni fog neki!
Hazafelé a buszon minden részletet kibeszéltünk.Hévízgyörkön pedig már énekeltünk,a györkiek nagy örömére,akik már aludtak volna,ha hagyjuk.Dávid a Nevem Berger-t énekelte,én voltam a vokál.Mikor a házunk elé értünk,déja-vum volt.Eszembe jutott az első szájra puszink és elmosolyodtam.Mintha most lett volna...Azóta mennyi minden történt...Már csak a holnap maradt.Egyetlen nap.A búcsú napja.Fájni fog,nagyon jól tudtam.Ki tudja,mikor látjuk megint egymást.Ránéztem és hirtelen borzasztóan megijedtem.Az ő arcán sokkal mélyebb fájdalmat láttam.Ráadásul nagyon sápadt volt...Ne!Nem bírom látni,ahogy szenved.Ne rontsuk el ezt a szép napot!Majd holnap...

-Hát akkor...szia Dávid.-megcsókoltam.Olyan merev volt.Mintha szoborrá vált volna.-Jó éjt.
-Már mész is?Ennyivel elintézed a búcsút?
-Nem szeretek búcsúzkodni.
-Tőled én se.-összehúzta a szemöldökét és leszegte a fejét.Na jó,valamit tennem kell!Megérintettem az arcát.Hideg volt.Elkezdtem énekelni,búcsúképp a Vallomások című dalt a Hairből.A következő szöveggel:

Úgy, ahogy én úgy jöttél - vágyak szárnyán eltévedtél -
A mesékből érkezünk, -miért is ébredünk fel? - megcsal a hitünk...
Álmodj tovább Nagy Gyerek , és hidd csak el, hogy eltűntek a rossz emberek,
A világ csak jó lehet: - És nincsenek, csak játék fegyverek...

Úgy félek, hogy többé nem látlak már.
Csak álmomban élsz tovább;
Fényét lesem majd egy csillagnak,
Míg téged ébreszt az áldott Nap.

Arcod hű tükör, tisztán látom magam,
Ez az első könny - nem is hittem, hogy van...
Érezd, és lásd: van titkunk már!

Úgy vigyáznék rád, mint gyermekemre - úgy, ahogy senkire talán, -
Szép ez a perc, ez a dal véd: Ne félj!
Istenem, Tiéd a világ,
Vigyázd a jó fiú álmát!
Jó éjt!