11.Szerelmes vagyok

Végre kimondta,hogy szeret!El sem hiszem,hogy kiejtette azt a szót...Szeretlek!Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből..Állandóan ezt ismételgette az agyam,mint amikor véletlenül megnyomtam a CD-lejátszón egy gombot és ugyanazt a dalt ismételte addig,amíg újra meg nem nyomtam azt a gombot..Csak ahhoz először meg kellene találnom azt a kapcsolót az agyamon is,hogy le tudjam állítani..De talán nem is akartam leállítani.

És én még attól féltem,hogy összeveszünk.Hogy elveszítem.Annyira távolinak tűnt az a vita...Mintha egy másik dimenzióban történt volna...Edwardot sem kell többé titkolnom előtte.Már csak a távolság állhat közénk..De attól nem félek..Azt már könnyűszerrel legyőzzük.Ha igazán szeretjük egymást.

Kitűnően aludtam,Sziniminivel.Ez a bűbájos maci mindig sokat jelentett nekem.A Németországban élő nagynénimtől kaptam,akivel ritkán találkozom.Ezentúl Dávidra is emlékeztet.Milyen érdekes!Mindketten messze laknak...
Életemben először Dávidról álmodtam.

**********

Úgy döntöttem tanulok egy kicsit,mivel jövő héten már suli.Délelőtt megírtam a matek házit és németeztem egy keveset.Magyarból verset tanultam és átismételtem a reformkort történelemből.Ebéd után még biológia szorgalmit is írtam az egészséges táplálkozásról.Eddigi életem során még sosem fordult elő,hogy ilyen lelkes és szorgalmas lettem volna a tanulásban.
Anyukám is meglepődött,hogy milyen jó kislány lettem.

-Dávid nagyon jó hatással van rád.-állapította meg.
-Észrevettem.-Pedig igazából nem is Dávid volt ilyen jó hatással rám,hanem a szerelem.Mindig is feldobódtam tőle,még ha csak plátói szerelemről volt is szó.Ez éltetett...mióta is?Hűha,már nem is tudom.
Elég korán kezdtem a szerelmet.Ha jól emlékszem,olyan négy év körüli lehettem,amikor először csókolóztam.De ahhoz képest a mostani első csókom Dáviddal...Tán össze sem tudom hasonlítani...Olyan,mintha egy művészcsókot hasonlítanék egy igazi,forró és érzelmes csókhoz.
Nem is emlékszem a fiú nevére.Talán Viktor volt?
A Balatonnál nyaraltunk és egy faház mögött történt...De hogy milyen volt,azt már elfelejtettem.Hogy honnan tudtam,hogy mi az a csók?Fogalmam sincs.Szerintem nem is tudtam.Csak ösztönösen tettük...És én még most sem bántam meg.Pedig szégyellnem kellett volna,mert apu látta.De ő se szólt ránk.Mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna,hogy a négy éves lánya csókolózik egy kisfiúval...
Csak egy dolgot sajnálok.Nem emlékszem magára a csókra.Mégiscsak az volt az első csókom!Csakis én lehetek ilyen szerencsétlen,hogy nem is emlékszem rá!Jó,tudom,hogy akkor,ott nem sokat éreztem.Csupán annyit,hogy ő fiú,én lány,jó vele játszani és tudtam,hogy ő is szívesen játszik velem.Ma inkább nevezném kialakulóban levő barátságnak,mint szerelemnek.Mindössze annyi a hiba,hogy a barátok nem csókolóznak.
Azóta sem hallottam felőle...Pedig kíváncsi lennék,milyen pasi lett belőle.

Az első szerelem elsős vagy másodikos koromban talált rám,viszonzatlanul.Elég hűséges voltam a fiúhoz,hosszú évekig csak ő érdekelt.Aztán valahogy kinyílt a szemem és észrevettem másokat is.Nem emlékszem olyan pillanatokra,amikor nem éreztem senki iránt szerelmet.Szerelem nélkül üres lettem volna.Pedig szerelem nélkül sokkal könnyebb az élet.Nincsenek csalódások.De nincs boldogság sem.Márpedig én sose voltam még ilyen boldog!A viszonzott szerelem sokkal felszabadultabbá tett.Dávid és köztem ott volt az a szikra,amit eddig kerestem.Vajon meddig tart?Vajon meddig az enyém?

**********

Hú,de elkalandoztam!Mi lesz így Wesselényivel és a reformaival?Biztos ő is volt szerelmes,de a töritanárt az én szerelmi életem nem hiszem,hogy érdekelné.

Mivel a tanulásnak így nem sok értelme volt-a gondolataim úgyis folyton elkalandoztak-úgy döntöttem,elmegyek Edwardhoz.De esett az eső.Ezért egy darabig várnom kellett.Dávid a Horgásztóhoz ment horgászni apuval és Marcival,tehát itt a legjobb alkalom,hogy tisztázzunk mindent.
Apu tegnap este kérdezte meg Dávidot,hogy elmenne-e velük,és ő természetesen örömmel igent mondott.De ilyen időben?Férfiak!Apu horgász-szenvedélyét ismerve,szabad voltam naplementéig.Igaz,a fél délutánom elment az eső miatt.Nem számít,nem szándékozom sok időt tölteni Cullenéknál.

**********

Sosem voltam még az erdőben.Még a széléig sem jutottam el soha.Most jártam itt először.Nem láttam a házat.Bemerészkedtem az erdőbe.Nagyon sötét volt és ijesztő...Olyan csönd volt,hogy még a lépéseim zaját is kétszer hangosabbnak hallottam.Pár lépés után megtaláltam amit kerestem.Megtorpantam.Nagyon hasonlított a filmbeli Cullen-házra.Nekem a filmben is tetszett a ház,de élőben látni...az egészen más volt.Egyszerűen varázslatos.És rémisztő.Most vagy én bolondultam meg és elégtem a Twilight-lázban,vagy ők égnek olyan intenzív Twilight-lázban,hogy mindent,ami létezik utánoznak belőle.

Csöngetnem se kellett,máris ajtót nyitott egy apró,vékony,tündérarcú lány.A haja ugyanolyan volt,mint az enyém.Azonnal tudtam,hogy ő csak Alice lehet.

-Szia.-csicseregte.
-Szia.Evelin vagyok.
-Én Alice.Edwardhoz jöttél?
-Igen.Ezt meg honnan...-tudtad?akartam kérdezni,de nem hagyta,hogy befejezzem a mondatot.
-Sokat mesélt már rólad.Te vagy Dávid barátnője,igaz?
-Ő...igen.Épp erről szeretnék beszélni vele.
-Sajnálom,de Edward nincs itthon.-úgy láttam,tényleg sajnálja.
-Ó..És mikor jön vissza?
-Nem tudom.Azért bejössz?Vagy inkább szeretnél üzenni neki valamit?
Nagyon segítőkész.Szimpatikus.
-Nem.Köszönöm.Akkor majd visszajövök máskor.
-Rendben,ahogy gondolod.-mosolygott.-Tetszik a hajad.
Elnevettem magam.Egyszerűen cuki.Erre nincs jobb szó.Azt hiszem jól kijönnénk.
-Nekem is a tiéd.
-Mikor jössz?
-Pénteken itthon lesztek?
-Persze.
-Akkor péntek délután.
-Jó.Majd mondom Edwardnak.
-Köszi.

Alice bezzeg méltó a nevére.Nagyon kedves és barátságos.
Annyira nem keseredtem el,hogy nem sikerült Edwarddal beszélnem.Legalább Alice-szel megismerkedtem.Azon gondolkoztam,hogy vajon neki is van egy Jaspere vagy nincs...És hány testvérük van még?Még egy utolsó pillantást vetettem a házra,mielőtt eltűnt a fák között.

**********

Este hazaértek a fiúk.Anyuval főztünk nekik makarónit.Nagyon megörültek neki.
Dávid sohasem evett sokat,úgyhogy meg sem lepődtem,hogy ő végzett először az evéssel.
Bementünk a szobámba.
-Na milyen volt?-kérdeztem.
-Nagyon tetszett.Jó dolog a horgászat.Fogtunk egy csomó halat.
Na akkor legalább sikerélménye volt.
-Szerintem unalmas.
-Nehogy azt hidd!A fogadott öcséddel semmi sem lehet unalmas.-nevetett.
-Az biztos!Az agyadra ment,mi?-Képzelem,milyen idegesítő lehetett.A srác mindig ezerrel pörög és lehetetlen leállítani.Ráadásul semmi kétség,jól kibeszélhettek engem.Marcit biztos majd megölte a kíváncsiság,hogy mi is történt köztem és Dávid között..Részletesen!Na ha Dávid hazamegy,az első dolgom lesz,hogy egy kicsit elbeszélgessek az öcskössel.
-Á,nem.Nagyon jó fej.Néha idegesített,de olyankor leszereltem.
-Helyes.Akkor jól érezted magad.
-Igen.Habár hiányoztál,Tündér.
-Te is,Angyal.
-És a te napod milyen volt?
-Uncsi.Tanultam,aztán elmentem Edwardékhoz,de nem volt otthon.
-Akkor nem volt szerencséd.
-Nem.Viszont Alice nyitott ajtót.Nagyon tüneményes volt.
-Igen.Ő tényleg az.Biztos jól kijönnétek.
-Szerintem is.
Nahát!Ennyire egyformán gondolkodunk?Én is pont erre gondoltam,amikor Alice-szel beszélgettünk.
Elmeséltem neki,hogy pénteken próbálkozom újra,és nem értette,hogy miért nem holnap.Miután elmagyaráztam,hogy nem akarok minden nap menni,nehogy azt higgye,hogy csak ez jár a fejemben és nincs jobb dolgom,csak ennyit mondott:
-Elfelejtettem,hogy komplikált női aggyal rendelkezel.
Felhúztam az orrom és megcsókoltam.
-Azt hittem,hogy meg se csókolsz.Ha tudtam volna,hogy ez kell hozzá!
-Nem.Igazából csak szólnod kellett volna,hogy erre vársz.De akár te is megcsókolhattál volna,csókkirály,nem?
-Végülis..Van benne valami.Viszont lassan mennem kell.Marci apukája felajánlotta,hogy hazavisz a szállóba.
Szomorú arccal néztem rá.
-De ne szomorkodj!Holnap még itt leszek.Sőt!Holnapután is!
Igen..de utána?De erre nem gondolhatok!Még nem!
-Igaz.És tudod milyen nap van ma?
-Szerda?
-Igen.Vagyis Doktor House.
-És nem nézhetjük együtt.
Na tessék.Most meg ő látja pesszimistán a dolgokat.Én ezt úgy látom,hogy máris kisebb távolságból nézzük,mint eddig.Legközelebb már együtt nézzük.
-DÁVID!AKKOR JÖSSZ?-hallottuk Marci hangját.
-IGEN!Hiányozni fogsz,Tündérke!
-Ugyan már!Holnap találkozunk!Este meg House pótolja a hiányomat.
-Nem hinném.
-Édes vagy.
-Dehogy.Csak őszinte.-nevetett.
-Reggel hívj fel,ahogy felébredsz!
-Igenis!
Adott egy búcsúcsókot én pedig utána kiáltottam:Szeretlek!