2009. június 13., szombat

8.Mozi

Fel-alá járkáltam a szobámban,állandóan az órát néztem...Utálok várakozni!
Elkezdtem olvasni az Alkonyatot,hogy egy kicsit megnyugodjak.

Már megint csörgött a telefonom.Hitetlenül csóváltam a fejem,miközben azon nevettem,hogy vajon ki lesz a következő.De csak Dávid volt.

-Szia!Itt állok előttetek.
-Szia!Máris beengedlek!

Letettem a telefont,de mielőtt beengedtem volna,először az órára néztem.Már ennyi az idő?Észre se vettem...az Alkonyat teljesen lekötött.Odarohantam az ablakhoz,és láttam,hogy kint áll a kapu előtt.Lisa,a kutyám borzasztó hangosan ugatott.Nem is szokott ugatni!Ez furcsa.Kifelé menet meg kellett küzdenem a westiemmel is,Jennyvel.Ő mindig,mindenkit megugat,szóval már meg sem lepődtem a reakcióján.Beengedtem Dávidot.Nem ijedt meg a kutyámtól,de nem is próbált megbarátkozni vele.Mintha teljesen hidegen hagyta volna őt a kutyák műsora.

A szüleim meglepően normálisak voltak.Húsz perc "kihallgatás" után elindultunk.Az utcán elég kevesen voltak kint,mert megint rossz idő volt.Nem esett az eső,csak szürke és felhős volt az ég.
Azért az a néhány ember,aki látott minket,elég feltűnően meglepődött és bámult.Mosolyogtam,mert eszembe jutott,hogy már megint okot adtam arra,hogy pletykáljanak rólam.Sebaj,már úgyis rég voltam a középpontban.

-Min mosolyogsz?-kérdezte Dávid.
-Tudod,holnaptól nem fognak unatkozni a györkiek.Új pletyka születik.Azt fogják találgatni,hogy ki vagy te és mi közöd van hozzám.
-Ó.Hát legalább szórakoztatjuk őket.-mosolyodott el ő is.
-Így van.-helyeseltem.
-Gyakran pletykálnak rólad?-kérdezte.
-Hát már elég rég voltam téma.De nagyon tudnak kavarni.
-És akkor miért voltál téma?
-Hát először a hangtechnikus ismerősöm miatt.
-Ja.Ő az a srác,aki...
-Igen.Ő az.
-Pedig normálisnak néz ki.
-Én is megjártam vele...hisz tudod.Nála szemetebb pasit még nem ismertem.
-Akkor a látszat csal.
-Igen.De mindegy.Már elfelejtettem és valószínűleg ő is engem.
-Szerintem téged nem olyan egyszerű elfelejteni.
-Hát szerintem ő vagy elfelejtett,vagy szívből utál...de ha az utóbbi,akkor nincs gond,mert kölcsönös.
-Miért?
-Szerinted?Soha senkiben nem csalódtam még annyira,mint benne.
-Majd jól megverem.
-Na azt hiszem ő az egyetlen,akit nyugodtan megverhetnél.Már ráférne.-kacsintottam egyet és ő elkezdett nevetni.
-Nagyon haragudhatsz rá.Akkor nem lehet jó fej.Tévedtem.
-Én is.De ő ilyen.Skalpokat gyűjt.
-Szerintem az épeszű ember veled hosszú távra tervez.
-Köszi.-mosolyodtam el.
-Én legalábbis hosszú távra terveznék,mert nem tudom mikor találnék még egy ilyen lányt.
-Édes vagy.
-Te meg csinos.
-Köszi.-mosolyogtam.Már megint.
-Kimondhatatlanul csinos.-rejtélyes mosoly ült az arcán és én végre boldog voltam.
-Na de mit pletykáltak rólatok?
-Hát volt olyan kedves,és mindenkinek elújságolta,hogy belé vagyok esve.
-Tényleg belezúgtál?
-Nem.Már tudom,hogy nem.De akkor azt hittem,igen.Azóta tapasztaltam egyet és mást.
-Értem.
-És pletykáltak mást is?

Abban a pillanatban,amikor ezt kérdezte,megláttam Damian-t.Róla csak annyit,hogy tisztára olyan karakter,mint Mike.Vele majdnem összejöttem,de két évvel fiatalabb nálam.

-Szia.-köszöntem neki,tudván,hogy ha én nem teszem meg,ő nem biztos,hogy megteszi Dávid láttán.Elég döbbent arcot vágott.
-Szia....sztok.-válaszolta és sandán nézett Dávidra.
-Szia.-mondta Dávid,viszonozva a pillantását.

Damian továbbment,nem állt meg,pedig tudtam,hogy lett volna kérdése.Legalábbis reméltem,hogy érdeklem még annyira,hogy kíváncsi legyen Dávid kilétére.

-Ez ki volt?-kérdezte Dávid.
-Damian.
-Az meg milyen név?
-Ne is mondd!Szegény szenved is tőle rendesen!
-Majd ha lesz időm sajnálom.De amúgy mit kell tudni róla?
-A majdnem-exem.-válaszoltam.-Majdnem jártam vele.
-Igen?És miért csak majdnem?
-Mert nem illettünk össze.
-Értem.Az előfordul.
-Igen.
-És ennyire jó viszonyban vagytok?-kérdezte enyhén gúnyosan.
-Hát igen.Maximum köszönünk.
-Miért?
-Szerintem haragudhat rám valamiért.Pedig miután kosarat adtam neki,nem haragudott,akkor még beszélgettünk.Lehet,hogy azt hitte van még esélye,de rájött,hogy már nincs és azóta utál.
-Ez hülyeség.Téged nem lehet utálni.
-Köszi.De úgy tűnik mégis lehet...csak az a baj,hogy nem tudom miért..
-Szerintem csak nem tudja,hogy mit mondjon neked.
-Lehet.
-Biztos.Nekem mindig igazam van.
Kinevettem.
-Na mostmár látod,hogy milyen egoista vagyok?
-Nem baj.Szeretem az egoistákat.-kinyújtottam rá a nyelvem.
-Én meg szeretem azokat,akik elviselik az egoistákat.Vagyis engem.De majd elkerülsz,ha sokat beszélünk.
-Nem hiszem.-válaszoltam mosolyogva,de az ő komoly arcát látván lefagyott az arcomról a mosoly.

Miközben a buszra vártunk,Dávid folyamatosan engem bámult.Mikor kérdőn néztem rá,azt mondta:
-Nem tudom miért,de egyszerűen nem tudom levenni a szemem az arcodról.
-Ezt most komolyan mondod?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Komolyan.
-Édes vagy.-mondtam a lehető legelbűvölőbb mosolyom kíséretében.
-Te meg gyönyörű.-válaszolta.
Mosolygásomba a szemeim is bekapcsolódtak.Sugárzó arccal néztem fel rá.Eddig fel se tűnt,hogy milyen magas.
-Nagyon tetszel.-mondta.

A szívem egyre hevesebben vert,a pillangókat is éreztem a hasamban.Nem tudtam semmi frappánsat válaszolni.Csak mosolyogtam és adtam egy puszit az arcára.

Amíg megvette a jegyeket,én megvettem a popcornt és a kólát.

-Nézd,mit szereztem neked!-szólt,miközben segíteni próbált és elvette az egyik kólát.Egy Alkonyat posztert tartott a kezében.
-Hihetetlen vagy!Köszönöm!
-Nincs mit.Neked mit ne tennék meg?-válaszolta elégedetten az örömömet látva.
-Drága vagy.-mondtam.
-Meg cuki,édes,jóképű,kedves,stb.-nevetett.
-Hát igen,de ez most sok lett volna egyben.-mondtam,és nyelvet nyújtottam rá,már megint.
-Van még időnk,hogy elmondd külön-külön részletesen.

Beültünk a terembe és elkezdődött a film.Dávid a film nagy része alatt engem nézett,hogy én hogyan reagálok egy-egy jelenetre.Ez eleinte egy kicsit frusztráló volt,de aztán hozzászoktam.Mikor vége lett a filmnek, beültünk egy pizzériába.Amíg vártuk,hogy kihozzák a pizzát,a filmről beszélgettünk.

-Na hogy tetszett?-kérdeztem.
-Szerintem nem egy nagy film.-válaszolta és nevetett.
-Hát nem....a könyv sokkal jobb.-mondtam,miközben azon mosolyogtam,hogy biztos arra számított,hogy ellenkezik a véleményünk.
-Hát többször nem nagyon fogom megnézni.De miért pont Alkonyat a címe?
-Hát erre már többféle magyarázat született.Szerintem az írónő megnézte,hogy a könyvben melyik szó fordul elő a legtöbbször,és azok közül melyik hangzik a legjobban.Nem hiszem,hogy sokat gondolkozott rajta.
-Hát szerintem a címe is elég gáz.-mondta már megint nevetve.-Frappánsabbat is kitalálhattak volna.
-Frappáns az,hidd el.-elővettem a legmeggyőzőbb mosolyom.
-Neked elhiszem.
-Na és volt olyan jelenet,ami azért tetszett?
-Volt.
-És melyik?
-A végén a harc.Azt nagyon profin megcsinálták.
-Ó.Gondolhattam volna.-válaszoltam.-Klasszul megcsinálták szerintem is.Tényleg,karatézol még?
-Igen.
-Hűha.Kezdek félni.
-Ne félj.Egy igazi szépséget nem szoktam bántani.-ezt úgy mondta,mintha saját magát is meg akarná győzni erről.
-Helyes.
-És neked melyik jelenet tetszett a legjobban?
-Amikor Edward megmenti Bellát Port Angelesben.
-Miért épp az?
-Mert szeretem az autóját.Ezüst Volvo.-ismét kinyújtottam a nyelvem.Úgy látszik új szokás van készülőben.-És szeretem a gyorsaságot.
-Én is szeretem a sebességet.
-Ja és van még egy kedvencem!
-Csak nem a baseball?
-De!Honnan tudtad?
-Csak rád kellett nézni.Látszott,hogy tetszik.Tényleg jó kis jelenet volt,nekem is tetszett.
-Hát igen.
-Amúgy felfedeztem valamit.
-Mit?
-Hogy olyan a frizurád,mint Alice-é.Direkt?
-Igen.
-Neked jobban áll.
-Köszi,bár ezzel nem értek egyet.

Időközben meghozták a pizzánkat.

-Amúgy tetszem?-kérdezte.
-Aha.-éreztem,hogy fülig pirulok.
-Nagyon?
-Igen.
-Ennek örülök.

Mosolyogtam.

-És én neked?
-Nálad szebb lányt még nem nagyon láttam.
-Oh,köszike.
-Elpirultál.
-Igen?Pedig nem szoktam.
-Akkor elkezded részletezni a jó tulajdonságaimat?

Hoppá.Hát erre nem számítottam.Azt hittem,majd szépen elfelejti.

-Háát...Szerintem nagyon édes és aranyos srác vagy,akivel öröm beszélgetni,mert kíváncsi vagy rám,meghallgatsz és mindig szépeket mondasz.Veled mindenről lehet beszélgetni.Na meg helyes is vagy.
-Mindjárt elpirulok-válaszolta.-De én is ugyanezt mondanám rólad körülbelül.Csak hozzátenném még azt is,hogy egy álomszép lány vagy.
-Köszönöm.
-Tudod,hogy én egészen tegnapig nem láttalak mosolyogni?A képeiden nem szívből mosolyogsz.
-Hát igen.
-Pedig egy ilyen csinos lánynak a mosolya is csak szép lehet.A tiéd pedig káprázatosan gyönyörű!Álmomban se hittem volna,hogy ilyen szép mosoly is létezik.

Már megint elpirultam.Direkt csinálja?

-Mit nézel meg először egy fiúban?
-A szemét.
-És milyen szem tetszik?
-Zöld vagy aranybarna.-válaszoltam nevetve.
-Az enyém zöld.
-Látom.Szép.
-A tiéd barna,ugye?
-Igen.
-Ha jól látom,akkor nagyon szépek.
-Igen,ezt már többen mondták.
-Meg tudom érteni.

Hogy elkerüljem a további zavarba ejtő kérdéseit,kezembe vettem az irányítást.

-Köszönöm,hogy megnézted a koncertet tegnap.
-Mit vártál?Szerinted magadra hagylak ilyen fontos eseménynél?Élvezted,mi?
-Én mindig élvezem,ha énekelek vagy táncolok.
-Hát nagyon jól csinálod.A szakkörösök is ügyesek voltak.Te már tudsz valamit.De gondolom fárasztó lehet ilyen kis kölyköket tanítani.
-Hát nem a legkisebbekkel van a gond,hanem a nagyobbakkal.Azok már szemtelenek.
-Üsd őket.-nevetett.
-Azt nem szabad.
-Hát csak egy kis tockost.Az még belefér...Hátmost kíváncsi lettem.Hogy hogy tanítod nekik.Egyszer megnézném.
-Gyere el.Holnap.Úgyis szükségem lenne egy nagyfiúra,mert nincs párom a táncban.
-Én túl nagy vagyok.-nevetett és én is vele nevettem.
-De tényleg.Nem vagyok jó táncpartner.
-Á,én azzá tennélek.
-Hát attól függ.Ha van elég türelmed..
-Van.-vágtam rá.
-Táncra jársz még?-kérdezte.
-Nem.
-Miért hagytad abba?
-Mert nem tetszett a tanár.
-És nem próbáltad máshol?
-Nem...most lett volna egy jó,csak lekéstem a jelentkezési határidőt.
-Szegény.Máskor megpróbálod megint?
-Igen.

Elindultunk a buszmegállóba.
A buszon mindketten a gondolatainkba merültünk.A buszmegállóból hazakísért.

-Köszönöm a randit.Igazán jól éreztem magam.
-Nagyon szívesen.Ha a közeledben lettem volna,akkor már rég elvittelek volna valahová.Legalábbis megpróbáltam volna.
-Hát kár,hogy nem voltál a közelemben.De jó,hogy most végre a közelemben vagy.
-Én is így érzem.-hirtelen nagyon komor arcot vágott.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Sok minden.Túl sok minden.
-Tudok segíteni?
-Nem.
-Biztos?
-Biztos.
-Pedig nagyon szeretnék.Azért ha mégis tudok segíteni,akkor szólj!
-Rendben.

Aggódó arccal néztem rá.

-Túl kedves vagy.Meg sem érdemlem.-mondta.
-Dehogynem.Én mindenkivel kedves vagyok.Csak azzal nem,aki tényleg nem érdemli meg,hogy az legyek vele.
-Akkor én nagyon jó fiú vagyok.
-Így van.Egyébként nem értem.Ma boldognak tűntél.
-Hát igen.Hidd el,hogy neked nem nehéz engem jókedvre deríteni.
-Tényleg?Hogyhogy?
-Nem tudom.Csak mindig vigyorgok,mikor beszélünk.
-Ilyen erős kisugárzásom van?Ezt jó tudni.
-Nem is akármilyen...
-Oh.-már megint elpirultam a pillantásától.
-Ez az.Pirulj csak.
-Miért jó az neked?
-Mert tudom,hogy jólesik amit mondok.És az jó.
-Értem.
-De megnyugtatlak,hogy komolyan mondtam ezeket.
-Még szép.
-Mint te?
-Hát nem tudom.Ezt te döntsd el.
-Én már eldöntöttem.Még annál is szebb.Gyönyörű vagy.

Felém hajolt,a szívem ki akart ugrani a helyéről.Azt hittem megcsókol,de ehelyett adott két puszit a számra,azt is olyan óvatosan,mintha attól félne,hogy elrebbenek,mint a madár,ha hirtelen túl közel mennek hozzá.

-Most elküldelek aludni,mert érzem az aurádon,hogy alig élsz.-mondta,mikor én a puszitól még félig kába voltam.
-Akkor most rosszul érzed.-vágtam vissza.-Most kezdek csak élni.
-Akkor öregszem.
-Minden nap öregszel.
-De ennyire?
-Nem tudom.
-Mindenesetre tényleg jobb,ha elmész aludni.Holnap is nap lesz.És holnap várnak a tanítványaid.
-Akkor eljössz holnap?
-Persze.Ki nem hagynám.Nagyon érdekel,hogy hogy tanítasz.
-Helyes.Akkor szia.
-Szia szépség.

A sok-sok új érzelemtől teli szívem szét akart robbanni bennem.Úgy éreztem,ez a sok élmény nem fér el benne.Szédültem,mint egy drogos és ájultan estem az ágyamba.

6 megjegyzés:

  1. Fúú hát ez érdekes kezd megitn lenni .D,siess azzal a 9. fejezettel pls mi lesz Edwardal a tónál??? :D
    by:Kristen^^

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon ott van! :) Nagyon tetszik izgatottan várom a folytatást:) Az nagyon ciki lett volna ha Edwardal futott volna össze Damien helyett xD :)
    Puszi: vivy

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Nagyon jó lett ez a fejezet is! Kérlek siess a következővel!!! Amúgy szerintem feltehetnél egy képet Dávidról, mert kiváncsi vagyok, hogy hogy képzeled el Őt.
    Üdv. Rowan

    VálaszTörlés
  4. jujj. cuki :D kezdem megszeretni Dávidot :D
    az enyémnek is van folytatása! csak elköltöztettem! :) Rem. megnézed! :D
    puszi

    VálaszTörlés
  5. Jó fejezet!
    Am. Dávid hány éves is? Lehet h valahol már írtad, csak figyelmetlen voltam..bocsi:$ A képen sztem pár évvel idősebb a pasi, mint 17XD
    Na lényeg a lényeg, siess!
    Puszi, Lou:)

    VálaszTörlés
  6. Dávid 17 éves,de erről később olvashattok...Nem találtam olyan képet,ami megfelelt volna az elképzelésemnek,ez már hasonlított,de ez sem volt tökéletes...De nem baj,mert Dávid úgyis többnek néz ki,mint 17...

    VálaszTörlés