2009. május 17., vasárnap

2.Az első találkozás

Egy ezüst Volvo S60R,pont mint Edwardé a könyvben.Ezelőtt sose láttam ilyet a környéken.Az ablakok sötétítettek voltak,így nem láttam,ki ül a kocsiban.

A tulajdonos leengedte az ablakot.Elállt a lélegzetem a látványtól: egy gyönyörű férfi ült a volánnál,soha életemben nem láttam hozzá foghatót.Nem,ez egyszerűen lehetetlen,gondoltam.Biztos csak álmodom.

Ő is meglepődött az arckifejezésemen,ami a felismerés és a meglepettség között lehetett valahol félúton.

Apukám épp ebben a pillanatban lépett ki a bolt ajtaján.Jellemző.Mindig is értett az időzítéshez.Bedobta a csomagtartóba a szatyrokat.

A volvós srác még mindig engem nézett és őszintén szólva nekem is nehezemre esett levenni a szemem róla.Rájöttem,mi volt olyan gyönyörű benne: a szeme.Mindig is a szemüket néztem meg először a fiúkon és az övé különleges aranybarna árnyalatú volt.Azt hittem,ilyen nem létezik.Talán csak kontaktlencse?Vajon hol vette?Apu beült a kocsiba.Ránéztem és...nahát!Neki is olyan szeme van!Oh,akkor csak képzelődöm.Megint túloztam,szokás szerint.Nem is olyan különleges a szeme.Pedig már kezdtem megijedni.De nincs okom félni.Ő biztos nem Edward Cullen,mivel ő nem létezik,csak fikció.Már épp kételkedni kezdtem az épelméjűségemben,amikor..

-Elnézést!-szólalt meg az Edward-hasonmás,pont mielőtt apukám beindíthatta volna a motrot.-Merre találom a Horgásztavat?

Na bumm!Miért kell ennek a helyes srácnak is horgásznia?A Horgásztó apu második otthona.Imád órákig üldögélni csendben a fogásra várva.Én személy szerint nem látom mi a jó benne,bár az igaz,hogy a halat én is szeretem.

Természetesen apa most sem tudott ellenállni szenvedélyének.:
-Ha szeretnéd,megmutatjuk az utat,úgyis le akartam menni oda.

Tényleg?Csak tudnám minek.Ja persze!Hátha találkozik valamelyik haverjával.

-Valóban?Nagyon hálás lennék,ha megtennék.

Nem hinném.Illetve most még hálás lehet,de pár percen belül elmúlik.Apu ugyanis elég lassan vezet,túlságosan betartja a szabályokat és ezzel a luxuskocsival minket követni több,mint borzasztó lesz.

Mélyen a fiú szemébe néztem,így próbáltam jelezni,hogy ne fogadja el apa ajánlatát,de hiába.Állta a tekintetem,kíváncsian fürkészte az arcomat,mintha valamit ki akart volna olvasni belőle.Majd megszólalt:

-Igazság szerint nemrég költöztünk ide a családommal és még nem voltunk a tónál,de úgy hallottuk,nagyon szép.

-Tényleg nagyon szép.-válaszolt apu.-Honnan jöttetek?

-Amerikából,Washington államból.

-Azanyja!Az nem semmi!-apu teljesen le volt nyűgözve.Rám nézett,de én hitetlenül bámultam a fiút.- És miért pont ide?

A fiú szintén engem bámult és egyfajta szóáradat hagyta el a száját.

-Magyarországot mindig nagyon szerettük,apukám dadusa magyar származású volt és sokat mesélt a történelméről.Hévízgyörk pedig közel van a fővároshoz,de mégis békés kis falu,közel a Gödöllői dombsághoz,erdővel,tóval.Nagyon szeretjük a természetet,szeretünk kirándulni.

Amíg beszélt,levegőért kapkodtam...Lehetetlen.Ennyi egybeesés nem lehet.Washington állam,kirándulások...De nemcsak ezért nem kaptam levegőt.A hangja olyan káprázatosan gyönyörű,lágy és dallamos volt,tátott szájjal hallgattam.Bármit mondhatott volna,úgyis elhiszem.

-Értem.-mondta apu a Hang monológja után.-Hát akkor Isten hozott Hévízgyörkön...hogy is hívnak?
-Jaj,elnézést!Még be sem mutatkoztam.-jutott eszébe az angyalhangú fiúnak.-A nevem Edward Cullen.

Micsoda?!A szívem majd kiugrott a helyéből!Elfelejtettem levegőt venni,így kapkodnom kellett a levegőt,a testem megremegett és felnyögtem.Apu csak mosolygott.Edward értetlenül nézett rám.
-Ne haragudj,mit mondtál,hogy hívnak?-szólaltam meg.
-Edward Cullen.-válaszolta még mindig értetlenül.

Elnevettem magam.Az állítólagos Edward teljesen komolyan nézett rám.Mostmár egész biztos,hogy nem vagyok épelméjű.Megijedtem.Mi van,ha tényleg így hívják?Akkor valószínűleg nem érti a reakciómat és bolondnak néz.Mondjuk,nem álnal távol az igazságtól.
De ha beveszem,hogy így hívják és csak viccből mondta,akkor naivnak fog hinni és ő fog kinevetni engem.Úgy döntöttem,elmagyarázom neki,mi ilyen vicces.

-Ne haragudj,csak kicsit meglepett a neved.Tényleg így hívnak?
-Igen.-nem kérdés,teljesen abnormálisnak tart.
-Hallottál már Stephenie Meyer könyvéről?
-Persze!-válaszolta megkönnyebbülve.-Szóval te is olvastad.Akkor itt is ilyen híres vagyok?Itt sem menekülök meg a csúfolódásoktól és itt is ki fognak nevetni...

Most esett le,mennyire megbántottam azzal,hogy kinevettem.

-Sajnálom,hogy kinevettelek.Nem lehet könnyű ezzel a névvel élni.
-Annyira azért nem rossz.-válaszolta.Cinkos félmosolyra húzta a száját.Annyira szexi volt,hogy szerintem a nevére nem nagyon volt szüksége a hódításhoz.-Na és téged hogy hívnak?

Éreztem,hogy elpirulok,mert az én nevemen is éppúgy mosolyognak,ha bemutatkozom,mint azt az imént tettem,amikor Ő bemutatkozott.Féltem a reakciójától,de nagyot nyeltem és megszólaltam.:
-Angyal Evelin vagyok.
-Szép név.-elmosolyodott.Nem mondott többet,én pedig megkönnyebbültem,hogy nem kérdezte meg,hogy hol hagytam a szárnyam.

3 megjegyzés:

  1. azta :D eddig tetszik :D hajrá! :D várom a folytatást! nagyot nevettem amugy :D tiszta jó xD (és meg is történt veled? :P)

    VálaszTörlés
  2. szia!
    szerintem nagyon jó így a történet, hogy "Edward" itt Magyarországon, és még hasonló is mint a könybeli, nagyon érdekes történet és a képzelőerőd is a helyén van ahogy látom:)
    sok sikert és én már kíváncsian várom mi lesz a folytatás:)
    puszi, Lou;)

    VálaszTörlés
  3. Nem hiszem el csodálatos, tök jó a történeted. Előre is izgulok, hogy mi lesz a folytatása.
    Sok sikert, szurkolok. Sok szép és jó gondolatot neked és rengeteg ihletet.
    Így tovább.

    VálaszTörlés